Változás

                                                                               2

 Mikor befejezte a napi teendőit és haza ért, rögtön bevetette az ágyat és evés, ivás nélkül lefeküdt aludni. Szinte ahogy lehunyta szemét el is aludt pár percre rá. Jó mélyen nagyokat sóhajtozva aludt. Anyja érdekesnek találta, mert általában úszás után még jobban feldobódik. Énekelget, játszik egy sort a kutyával, bekapcsolja a rádiót vagy CD-ről zenét tesz be, és leül a számítógép elé facebookozni, blogot vagy könyvet olvasni, így nem volt meglepő, hogy anyja félve nézte pár percig alvó lányát. Nagyon jól ismerte gyermeke minden vonását, mikor nyugodt és mikor izgatott, vagy fél valamitől. Most látta lányán hogy valamitől frusztrált.Sose látta még ilyennek.Mindig megvolt mindene, nem volt miért aggódnia. Rendes család. Apa, anya, testvérek, és házi kedvencek. Márkás ruhákban járhatott - mégis visszafogott ízlése volt - drága telefonja volt, és egy szép nagy házban lakott. Sokan használták rá a sznob kifejezést. De csakugyan sznob volt? Hisz alig voltak barátai. Aligha szóba álltak vele.Csak mert jó jegyei voltak, és a kitűnőre pályázott. Kiemelkedő volt. Ezt az anyja is tudta. Mindig is büszke volt a lányára. Rámosolygott, bár tudta, hogy nem látja gyereke, mert alszik ezért csókot adott a homlokára, majd kiment a szobából.

Vonatállomáson vagyok. Régi fekete vonat érkezik a peron felé. Szép lassan csordogál a várakozó emberek felé. Mintha 1800-as években lennénk. Minden nő régimódi fűzős ruhát viselt. A férfiak meg kalapot és sétaboton támaszkodtak. Legtöbbeknél nagy koffer volt, némelyeknél - akiken látszott hogy nem nemesi családból származik, csak egy kisebb, rongyos utazó táska volt. Ismerős volt a hely, de még is valahogy más. Konzervatív. Ez a legjobb szó rá. Minden sokkal díszesebb volt mint most, és tisztább. A padok is feketére festett fából voltak. Az emberek nem dobáltak szét szemetet, és cigi csikkeket. Egy-két öreg úr pipázott, de ők is csak a tömeg szélén. Teljes nyugalom ült a pályaudvaron. Csak a vonat hangja hívta fel az emberek figyelmét, mint az akváriumba dobott haltáp, mely körül hirtelen minden hal rajzani kezd. Úgy kezdtek az emberek is szedelőzködni, és a vagonok felé igyekeztek. A vonat egyre csak közeledett, lassan-lassan aztán még lassabban, majd csikorgó hangon megállt. Az emberek csak özönlöttek ki a vagonokból, de a szemem csak egyetlen személyen állapodott meg. Ez a srác az. Aki elütött, Ő az. Hirtelen kétszer akkorát vert a szívem és elindultam felé. De ekkor  az emberek mintha köddé váltak volna. A vonat  szép lassan elcsordogált a peron mellől, és egy nagyot dudált visító hangon.

- Kicsim! Ébresztő. Jól elaludtál. - csak álmodta? Teljesen életszerű álom volt. Az emberek, Ő, és a vonat sipítoló dudája. Vagy csak a teafőző lett volna?
- Hány óra van? - eszmélt fel.
- Már fél 11. hoztam neked egy bögre jó meleg teát.
- Köszi anya.
- De mesélj. Mi történt tegnap? Nagyon kimerült voltál.
- Ne már anya. Most nem akarok erről beszélni, olyan közeli élmény. Jóformán még mindig sokk alatt vagyok. - És gyorsan a fejére húzta a takarót, nehogy anyja tudjon valamit kérdezni. - Menj ki anya! Kérlek!
- Rendben, rendben. De délután alapos beszámolót kérek a tegnapról! Nem nézel ki jól! - mondta kedves, de ellentmondást nem tűrő hangon.
- Na persze.. jó részletesen. Még mit nem.

K.N.!
"Nem szeretem anyámmal megbeszélni a dolgaimat. Teljesen más világot élünk most már. Talán még két hete is az ő aranyos kislánya voltam. De most már akár ebben az 1-2 hétben megváltoztam. Mostanában inkább osztom meg a titkaimat a naplómmal. Amit természetesen jó mélyre eldugom a szekrényem harmadik fiókjába. Ott aztán senki nem találja meg. "

Napló írás után levelet írt rég nem látott barátnőjének - egyetlen barátnőjének - , aki kiköltözött külföldre.